PICK Aréna-avató lázban dr. Bérczi Mihállyal (8. rész)

- Hogy van, drága Misi bácsi?

- Jó kedvem van! Éppen egy dal jutott az eszembe, miközben feltette ezt a kérdést: „Télen nyáron jó kedvem van, az ördög fog búsulni. Nincs jobb mint a tábortűznél hajdútáncot járni.
Leszakadt a csizmám szára, jó kedvem van, az ördög bánja” Minden rendben, izgalommal és kíváncsisággal várom a csütörtöki napot, a PICK Aréna-avatót. Számomra még mindig felfoghatatlan, hogy 8300 szurkoló eljön egy kézilabdameccsre.

- Amikor elindultunk a városi bajnokságban, a meccsek után arról álmodoztam, de jó lenne a magyar bajnokságban szerepelni. Milyen messzinek tűnt akkor minden, például hogy eljutunk az első osztályig, utána a nemzetközi szereplésig.

- Nehéz volt a kezdet?

- A csudákat volt nehéz! Mindenki szerette volna, hogy legyen egy ilyen csapat Szegeden. A játékosok szerették a játékot, a Volán pedig mellettünk állt. A Kisstadionban játszottuk az első meccseket, majd a Rókus II. általános iskolában. A taktikánk egyetlen dologra épült: csak előre! És mindenki egyet akart, ezért sikerült lépésről lépésre előre jutnunk.

- Emlékezetes meccsek, történetek vannak, amelyekre szívesen emlékszik?

- Kettő is van. Az első az év végi utazásokhoz kötődik. Sokan tudják, hogy a hatvanas, hetvenes években nem volt egyszerű külföldre utazni, főleg nyugatra. Én kijártam, hogy minden év végén, karácsony után mehessünk ilyen túrára. Nyugat-Németországban volt egy milliomos kézilabdaőrült támogató, aki mindent megszervezett nekünk. Két héten keresztül túráztunk, meccseket játszottunk az egykori NSZK-ban, Franciaországban vagy Spanyolországban. Minden játékos hozhatott magával két szovjet pezsgőt és két rúd Pick-szalámit. Ezt végül többszörös áron tudták értékesíteni, így egy kis zsebpénzhez jutottak, amelyből vásárolhattak farmert, harisnyát, kabátot, amelyeket utána itthon értékesítettek. A második, amely örökre emlékezetes marad, az 1977-es Barcelona elleni KEK-meccs. Ez volt az első nemzetközi találkozója a Volánnak. Ez már történelem, a győzelem is, és a továbbjutás is.

- Mit üzen a szegedi tábornak?

- Röviden csak annyit: Csak előre! Mindig!