Nem feledünk benneteket

Ezen a napon ilyenkor sokan megállunk. Kicsit csendben maradunk, felnézünk az égre, gyújtunk egy mécsest, és azokra a szeretteinkre gondolunk, akik már nem lehetnek velünk.

Ezt teszi minden évben a #handballfamily is. Ha Mindenszentek napján este nincs felhő az égen, akkor a legtöbbször keresünk magunknak egy csillagot. Egy szépen fénylőt. És elképzeljük, hogy ott lehetnek azok a játékosaink, edzőink, egykori munkatársaink, szurkolóink, akiket elveszítettünk.

Tudjátok, hogy nagyon hiányoztok! Milyen jó lenne most veletek várni a decembert. Ez egy olyan hónap lesz, amikor ünneplünk majd. Előbb az új Arénánkat, majd a 60. születésnapunkat. De tudjuk, hogy Ti velünk lesztek. Figyeltek bennünket, néztek egy felhőn ülve, és mosolyogtok.

Biztos mindenkinek elmeséltétek, hogy újból bajnokok lettünk, biztosak vagyunk benne, hogy a kék szín a legnépszerűbb most ott fenn, ti felhúztátok magatokra a legendás szegedi mezt. Vigyáztok ránk, külditek nekünk az erőt, a kitartást, a hitet, amikor nehéz helyzetben vagyunk. Szerettek bennünket! Ez jó! Mi is szeretünk, és higgyétek el, sohasem feledünk, ápoljuk az emléketeket. Fontosak maradtok mindig. Nektek köszönhetően is lett az, ami Szegednek fontos: a kézilabda.

Drága Marci bácsi, Ludányi Márton mondta egyszer ezt a csodálatos mondatot: "Az, hogy ez van, az Szeged jellegzetessége! Tartsuk meg, de vigyázzunk rá!”

Ígérjük, hogy Mi ezt a tanácsot mindig megtartjuk.  Velünk vagytok mindig, velünk maradtok örökre. Ludányi Márton alapítónk, Kovács Iván és Zoran Kurtes edzőink. Kiváló kapusaink, Badó László, Oláh Zoltán és Tyetyák Tibor. Remek mezőnyjátékosaink, Szabó Sonka László, Tóth Géza, Giricz Sándor, Hubai János, Csáky Béla, Barabás János, Noel József, Cseh Zsolt, Hertelendi Róbert és Fülöp László. Mindenki „Pikije”, a klub legendás gyúrója, Pióker Sándor és Joó Pál, vagy éppen a felejthetetlen humoráról ismert sofőrünk, Véber Miklós. Az Aalborg elleni meccsen pedig biztosak vagyunk benne, hogy Keszi bácsi vezényelt egyet, felállt, és ezt küldte nekünk „Mindenki!”, és ehhez kapcsolódott Mézi, Zsuzsa mama, Révész Robi és a többi szurkolónk, akik már nem lehetnek velünk.

Azért ilyenkor sokunknál megjelenik egy könnycsepp az arcon, szomorú a kék szívünk, mert hiányoztok!

#handballfamily! Aki teheti, gyújtson egy szál gyertyát!